A Darwin-nap a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe. A kezdeményezők úgy gondolták, annak ellenére, hogy modern kultúránk és életvitelünk nagyrészt a tudomány eredményeire épül, sokáig nem volt olyan nemzetközi tradíció, amely méltóképpen megemlékezett volna a tudományos módszerről és az ennek segítségével felépített tudáshalmazról.

Darwin napi előadás anyag

Az alábbi file egy előadás anyagát tartalmazza Darwinról és az evolúcióról.

A diák letöltése PDF formátumban



Csatlakozz!

Az alábbiakban néhány ötletet sorolunk fel, mind a megemlékezésekkel, mind a Darwin-nap hazai elterjesztésével kapcsolatban. A lista azonban korántsem teljes. A Darwin-nap megünneplésének nincs megszabott módja. Találd ki a leginkább hozzád illő formát!

 



Az evolúciós gondolkodás története

Bár a predarwinisták szinte mindent felsoroltak, amiről Darwin és követői írtak, azonban meggyőzőnek koránt sem mondható, a variációra, illetve az annak eredményeként létrejövő fajkeletkezésekre összefüggő, kielégítő magyarázatokat nem adó tanokat hirdettek.

 



Amit sosem mertél megkérdezni az evolúcióról

Legtöbbünk elfogadja az evolúció tényét a nélkül, hogy komolyabb ismeretekkel rendelkezne róla. Az alábbi kérdezz-felelek írásban igyekszünk öszefoglalni az evolúcióelmélet főbb témaköreit.

Idézet

Néhány évvel ezelőtt egy német zoológus kölcsönvett Kiel városában élő gazdájától néhány macskát. Zárt dobozba rakta az állatokat, és szándékosan bonyolult, kacskaringós útvonalat választva, körbe-körbe furikázott velük, hogy minél jobban megzavarja őket. Ekkor kihajtott a városból, egy több mérföldnyi távolságra lévő mezőre, ahol korábban hatalmas labirintust állított fel. Az útvesztő közepéből huszonnégy, sugarasan elhelyezkedő folyosó indult ki tizenöt fokos osztásban, a szélrózsa minden irányába. A labirintust lefedték, hogy se a nap, se a csillagok fénye ne hatolhasson belé, megkönnyítve a tájékozódást. Valamennyi macskát elhelyezték a labirintusban, majd hagyták őket bolyongani, amíg ki-ki választott magának egy folyosót. Az esetek többségében abban az irányban indultak el az állatok, amerre az otthonuk volt. [...] A legkézenfekvőbb feltevés az volt, hogy a macskák memóriatérkép alapján tájékozódtak. Talán fejben tartották a sok kanyart és fordulatot, s folyamatosan korrigálták magukban a hazafelé vezető útvonalat. Ezt a kétséget is eloszlatta azonban néhánytovábbi kísérlet, melyekre az Egyesült Államokban került sor. Utazás előtt altatót kevertek a macskák ételébe, s a mély álomba zuhant állatokat elszállították a kísérlet színhelyére. Ott megvárták, amíg magukhoz tértek, s csak ezután kezdték meg a kísérletet. Csodálatosképpen így is tudták az állatok, hogy merre induljanak haza. Azóta számos navigációs kísérletet végeztek más állatfajokkal is, s egyértelműen bebizonyosodott, hogy jó néhány faj, beleértve az embert, rendkívül érzékeny a föld mágneses mezőire, ami lehetővé teszi, hogy vizuális támpontok nélkül is hazataláljanak. Akkor tapintottak rá a lényegre, amikor a kísérleti állatokra erős mágnest szereltek fel, amely megzavarta őket a tájékozódásban.

(Desmond Morris: Miért csinálja...? A macska)

További idézetek...

© 2007-2009